Mint utóbb kikövetkeztettem, valóban agyérgörcsöt kaptam a vizsga alatt, és átéltem életem legfélelmetesebb élményét.

Egyszer csak arra eszméltem, hogy nem tudom, hogy ki vagyok, nem tudom, hogy hol vagyok és mi történik, ki ez a nő velem szemben. Valamit mondott, de a szavak csak maszatként értek el hozzám.

Az első jele a javulásnak az volt, hogy  - bár nem értettem, hogy mit mondott - azt éreztem, hogy valamit kérdez. A következő gondolatok futottak át a fejemen.

• Ki vagyok én az Istenért?! (Oké, megvan...)
• Ki ez a nő, és miért kérdez engem? (Fogalmam sincs)
• Hol lehetek most? (Ezt a plakátot már láttam, ez az egyetem. ÚÚÚÚ... ez valami vizsga lesz)
• Basszuskulcs milyen szakra járok? (Oké, megvan)
• Vajon milyen vizsga lehet ez? Ki ez a nő? (Oké, megvan)
• Vajon mit kérdezhetett? (Oké, megvan)

Itt válaszoltam a kérdésére, mintha mi sem történt volna. Ő észre sem vette a kihagyást és a vizsga is sikerült. Az egész sötétség kb. 3-5 másodpercig tartott, de máig is rettegve gondolok vissza rá.